VB döntő a szakember meglátásaival

Papírforma eredmény, egy nem papírforma mérkőzésen.
„németes” precizitású argentin védekezés, kontrajáték és „argentinos” stílusú, pontos német passzolgatás az ellenfél térfelén. Felborult a futballvilág?
Meg kell, hogy mondjam (ahogy írtam is) nem pontosan erre számítottam. Könnyebb, simább meccsre gondoltam, de ezért szép a futball, mert nehéz megjósolni, hogy mi fog történni egy – egy mérkőzésen.
A németek két dologgal leptek meg. Az egyik, hogy a tét megzavarta Őket, megilletődöttek kissé enerváltak voltak. Persze erre magyarázat lehet az, hogy Khedira az utolsó pillanatban, a melegítés alatt megsérült.
A másik, hogy fizikálisan sem bírták jobban, sőt talán a fáradtság jelei is Náluk jelentkezett először. Ez főképpen annak tükrében érdekes, hogy Ők egy nappal többet is pihenhettek, mint a riválisaik, sőt egy sima, hosszabbítás nélküli mérkőzésen jutottak akkor tovább.
Játszották a megszokott játékukat, de sokkal tompábban, lassabban. Közben pedig több olyan hibát is elkövettek (gondoljunk csak Higuain óriási helyzetére), ami nem volt rájuk eddig jellemző.
Az argentinok szokatlanul mélyen védekeztek, ami így a vereségük után biztosan kritikákra ad majd okot. A saját térfelük 30 méteres zónájában húztak kettős védelmi falat és várták, hogy a labdaszerzés utáni gyors előre passzból Messi hozza a győzelmet. Nem gondolkoztak rosszul. Arra viszont sem Ők sem senki más nem gondolhatott, hogy ekkora csatár fenoménok, mint Lavezzi, Messi és Higuain nem lőnek gólt ilyen óriási helyzetekből.

Továbbra is tartom korábbi véleményemet, hogy a két edző közötti különbség döntött a németek javára. Alejandro Sabella és Joachim Löw között „zongorázni” lehetett a különbséget. Pl. az egyik oldalon semleges (Lavezzi – Agüero és Higuain Palacio) vagy érthetetlen (Pérez – Gago) cserék, míg a másikon érthető (Kramer – Schürrle sérülés, Özil – Mertesacker a beívelések ellen) vagy éppen mérkőzést eldöntő ( Klose – Götze gól) beavatkozások.
A vége megérdemelt német győzelem.

Nagyszerű, látványos, színvonalas, jól szervezett világbajnokság volt.
Sokáig emlékezetes, szívszorító, az örömükben vagy éppen bánatukban síró gyermekek képeivel. Ez a sport, ez a labdarúgás. Semmihez sem fogható és hasonlítható.
Csak az a négy év ne lenne olyan messze, de bízzunk benne, hogy a következő oroszországi torna még élvezetesebb lesz, talán a Magyar csapat részvételével…