Edzőbuktató „magyar sztárok”

Puskás Akadémia- Győri ETO
2 – 1

Két olyan csapat mérkőzését láthattuk melyek hasonló helyzetben várták a találkozót.
Hiszen mindkettőnek égetően szüksége volt a három pontra, sokkal jobb a játékosállományuk, mint ahogyan szerepelnek, fiatal, ambiciózus edzők irányítanak, akiknek még nincs nagy rutinjuk az ilyen helyzetek kezelésében…

Eddig a hazaiak meglehetősen nagy csalódást okoztak híveiknek. Lassú, körülményes, elsősorban oldalra passzolgató játékuk se nem volt szórakoztató, se nem volt eredményes.

A vendégek teljesítménye még elszomorítóbb. Magyar szinten kiemelkedő a játékos állománya, munkakörülményeik irigylésre méltók az edzőre nehezedő nyomás elviselhető, sem a közönség sem a tulajdonos nem türelmetlen. Akkor mi lehet a baj.

Kívülről nehéz állást foglalni, de úgy látom, hogy a Felcsútiak még keresik a játékukat, nincs ritmus, sebesség, célratörés. Ez gyakran előfordul akkor, ha egy gárdában több „dudás” is szerepet kap. Láthatóan edzőjük nem képes ezen egyedül változtatni, ezért a vezetőség avatkozott be, elvett szolgálati kocsijukat. Tapasztalatból mondom, hogy nálunk ez rövidtávon hatásos intézkedés lehet.
A Kisalföldieknél komolyabb gondot látok. Sok jó játékos, egy modern játékrendszerben elhelyezve játszik hétről – hétre, de valamiért nem jönnek az eredmények. Nehéz edzői helyzet. Kulcs játékosokat kihagyni veszélyes, ezért sem Ők sem a tartalékok nem motiváltak kellően, ráadásul általában ilyenkor a szerencse sem segít. A gyenge kapusteljesítmények mellett (talán kár volt Molnár Pétert Paksra engedni) sorozatos védekezésbeli gondok is okozzák a mínuszos gólarányt. Egyrészt nagy egyéni hibák-, másrészt játékrendszeri és feladat-kiosztási hibák miatt is meglehetősen „lyukas” az ETO védelme. Elől, névre „félelmetes” a támadó szekció, Rudolf – Priskin – Strestik – Koltai nem semmi. Sőt, a remek állapotban lévő és gólokat (5!)szerző Pátkait is idesorolva tényleg érthetetlen a gólstatisztikájuk. Többször láttam idén már Őket és állítom, hogy a védekezés és támadás egyensúlya borult fel Náluk a mérkőzések során. Ezt pedig nehéz korrigálni akkor, amikor a „támadó foci”szlogent akasztottuk a zászlónkra…

A mérkőzés egyébként sok meglepetést tartogatott. Remek iramban, gólra törően, kellő, de nem túlzott agresszivitással játszott mindkét csapat. Mintha a két edző összeszövetkezett volna, pedig nem nehéz kitalálni, hogy nem ez történt. Inkább az, hogy Benczés Miklós remek meglátással játszott rá ellenfele gyengéjére és próbált egy-két passzal azonnal átrohanni a Győr középpályáján és a rendezetlen védelem ellen (két szélső védő is támadott az ETO-nál) igyekezett zavart okozni, gólt szerezni. A Győr pedig kicsit kamikaze módjára („támadó foci”) rohant előre, kicsit fejetlenül. A belőtt 11-es után és a megítélt második 11-esnél úgy tűnt, hogy a Győr eldönti a találkozót, de a második büntető kimaradt és így meccsben maradtak a hazaiak és meg is nyerték a találkozót.

Lehet azon meditálni, hogy a döntetlen igazságosabb lett volna, meg hogy az ETO –nak balszerencséje volt stb.
Szerintem viszont egyrészt a Puskás mestere remek taktikát dolgozott ki, melyre az ETO nem reagált ill. lehet bármilyen taktikát kidolgoznia a Győrnek, ha a kulcsemberek „betliznek” és kvázi „cserbenhagyják” edzőjüket – klubjukat. A „sztárokat” azért igazolják az edzők, hogy eldöntsék a meccseket, ha nem akkor viszont edzőbuktató játékosoknak hívják Őket. Korábban jártam már én is így…